Hatékonyabb karbantartást! De hogyan?!
A karbantartás megmenti önmagát (és a vállalatát) I. rész
Ha elolvassa két részes cikkünket, megtudhatja, hogyan húzhatja ki magát a vízből saját hajánál fogva a karbantartás, anélkül, hogy a gépparkot, vagy a kezelő és karbantartó személyzetet le kellene cserélni. Anélkül, hogy több tíz milliót azonnal raktárkészletbe kellene ölni, anélkül, hogy mindenkinek haladéktalanul meg kellene duplázni a bérét, anélkül, hogy fel kelljen venni azonnal még tíz karbantartót… stb. Módszereket ismerhet meg, amellyel másoknak már sikerült! Önnek miért ne sikerülne?
Mitől kell megmenteni a karbantartást, miért van „vízben” nyakig?
A karbantartás, mint „tudomány” tulajdonképpen most kezd saját lábára állni. Az oktatás terén az elmúlt évtizedekben igencsak alulértékelték, talán ma mintha egyre nagyobb szerepet kapna (karbantartó mérnöki szakok megjelenése… stb.).
Ugyanakkor azt látnunk kell, hogy a karbantartással kapcsolatos korábbi elvek, – gondolok itt első sorban az „isteni” TMK-ra – a gyakorlatban sokszor igen gyengén, vagy sehogy sem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. TPM-nek, RCM-nek, Leannek kellett megjelenni, hogy végre elfogadjuk, félreismertük/félremagyaráztuk az eszközeink meghibásodási folyamatait, nem vettük figyelembe (eléggé) a „vevőnk”, a termelés érdekeit, és olyan képletekben, számításokban hittünk, amelyek jószerével sehol sem bizonyították érvényességüket.
Azt kell tehát látnunk, hogy eszközeink megbízhatóságának útjában, sokszor épp a működésképtelen, régi elvekhez való makacs ragaszkodásunk állt, és nem egy cégnél nehezíti a fejlődést ma is. Elakadt az új elvek kidolgozása, a régiek meg nem működnek, de mi makacsul ragaszkodunk…
Mondhatni a karbantartást önmagától kell megmenteni.
Eközben az üzemben– a gembán:
Kulcsfontosságú berendezések tucatjai működnek hibáig, karbantartók lótnak-futnak meghibásodástól meghibásodásig, oltják a tüzeket, bravúrral és „hebregálással”, mindent bevetve, ami csak rendelkezésre áll, időnként meglehetősen korlátozott keretek között. A higgadt, tervezésre alapuló eseményeknek, a számadatokra támaszkodó, tényszerű döntéseknek sokszor csak az álmát dédelgetik a műszaki vezetők. A karbantartás folyton a szőnyeg szélén áll, mindenért hibáztatják, sosem kap – nem érzik – megfelelő támogatást akár „oldalról” a termelés részéről, akár felülről. A helyzet amolyan róka fogta csuka szituáció, mivel az esetek jelentős részében valami merőben új megközelítésre lenne szükség, vagy legalább a jelenlegi ismeretek szisztematikus összekapcsolására és együttes alkalmazására, de erre nyitottnak kellene lenni. Csakhogy a napi taposómalomban akkora a panaszhegy, hogy már ki se látni mögüle, nemhogy újdonságot kipróbálni, plusz feladatot felvállalni, másként tekinteni ugyanarra…
Hogyan lehet ezen változtatni?
Az alábbi gyakori, rossz beidegződésekkel egészen biztosan nem:
„Öreg ez a gép, ki kell cserélni, hiszen meddig éri meg felújítani egy kiszolgált korszerűtlen eszközt? Majd az újjal lehet gyorsabban, jobban termelni…”
„Ezekkel az emberekkel nem lehet semmilyen újdonságot átvetetni, hiszen itt úgy tartanak karban, ahogyan öregapáiktól látták…”
„Lehet, hogy máshol, pl: Japánban működnek ezek az elvek, de itt nem, mi annyira speciálisak, egyediek vagyunk…”
„Ide olyan rendszert kell építeni, amit nem lehet elcsalni, ha lehet építsünk be chipet a karbantartó fejébe, és azt olvastassuk le egy-egy terminállal, hogy biztosan körbejárja az inspekciós körutat…”
„Nekem az összes hárombetűsből van már képzettségem, köszönjük, nem kérünk belőlük…”
„Nálunk új a géppark, nem kell karbantartásról gondoskodnunk…”
Aki már kihúzták saját magukat a vízből
Eközben az új elveket alkalmazó, bátor nyitott gondolkodású műszaki vezetők keze alatt, „muzsikálni kezd” a részleg. Az a termelés, amelyik korábban nem adta át a gépet karbantartásra, ma kiköveteli, hogy el ne maradjon egyetlen tervezett karbantartási esemény sem, hiszen ez a berendezés megbízhatóság záloga!
Máshol a karbantartási részleg vezetője, bátran elmehet két hét egybefüggő – állandó mobiltelefonos kapcsolat nélküli – szabadságra, mivel kialakított folyamatai és rendszere jól működik a közvetlen operatív irányítása nélkül is. Ő első sorban stratégiai tervezési, szervezési feladatokkal tud foglalkozni és csak minimálisan kell a napi operatív irányításba még kevésbé az ellenőrzésbe belefolynia.
Megint máshol létrehozzák a stratégiai karbantartás és TPM részlegét, ahol a részleghez tartozók feladata kb. fél évenkénti előrehaladással a gyár egy-egy kulcsterületén TPM bevezetése, támogatása. Az eredmények már az első hónapok után brutálisak, szinte töredékére csökkent minőségi problémák, váratlan leállások hetekig nem történnek, a gyártó terület rendezett, összehangoltan működő képet mutat, ahol a gépek folyamatos zümmögése tudatja, itt minden működik, mint egy svájci óra.
Cikkünk következő számában módszereket kaphat arra vonatkozóan, hogyan fejleszthet, javíthat karbantartási részlegén, hogyan húzhatja ki magát saját hajánál fogva a vízből!
Ha felkeltettük érdeklődését, keresse Fekete Gábor karbantartási szakértőt a 06-20/973-2866-os telefonszámon, vagy a gabor.fekete@icgstadium.hu email címen.
