Kerüljön el tíz súlyos hibát, amit cége ellen elkövethet...
…aki a karbantartást és fejlesztését félreértelmezi
Az egyik legsúlyosabb hiba a nyitott gondolkodás elvesztése. Pedig ez szüli az összes lentebb felsorolt súlyos hibát, amelyekkel elszalasztjuk a fejlődést. És mégis mind beleesünk ebbe a hibába. Ki rövidebb, ki hosszabb időre kapcsolja ki az „újdonság szenzorait”, azonban legtöbbünknek talán a napi taposómalom jelentette feladattömeg, a hétköznapok szürkesége fordítja Off állásba a kapcsolót. Nem árt, ha néha valaki ránk kiált: „Hé! Közelítsd már más szemszögből a problémát!”
Azért, hogy idejében felismerjük a fásultság jeleit, és „szenzorainkat” újra élesíthessük, összegyűjtöttünk és a következőkben közreadunk néhány olyan kijelentést, amelyek biztos jelei annak, hogy valami nincs rendben! Ha ezek közül akár csak egyet is tapasztal önmagán, vagy kollégáin, sürgősen „kezeltesse a bajt” egy karbantartási látásmódot szélesítő konferencián, vagy nyílt képzésen, klubnapon, netán csak egy tanácsadó bemutatkozásának meghallgatásával! Mindezek alig valamibe, vagy éppen semmibe sem kerülnek, de úgy hathatnak akár egy vérfrissítés!
Előre bocsájtjuk, a kijelentések kitaláltak, így bármilyen egyezés a valósággal, a puszta véletlen műve:
Kijelentés: Köszönjük, nekünk nem kell a karbantartásunkat fejleszteni, mivel újak a gépeink és így nem is szükséges túl sok gondot fordítanunk a karbantartásra. Majd esetleg két-három év múlva térjünk vissza rá.
Súlyos hiba1: Azt hinni, hogy azért, mert egy berendezés jó állapotban van, nem igényel karbantartást, teljes műszaki tévedés. A berendezés jó állapotát fenn is kell tartani! Sőt gyakran kiderül, még használhatóbbá is alakítható, mint ahogyan azt a konstruktőr megálmodta! Az is előfordul időnként, hogy meg sem lehet úszni az effajta fejlesztési feladatokat.
Milyen érdekes, ha valaki vásárol egy új autót, eszébe sem jutna, hogy azt nem kell rendszeresen átnézetni, előírt szervizekre elvinni, csak mert új és még nincsenek problémái! Érthetetlen, hogy a termelőgépekről mért gondolkodnak egyesek másként!
Kijelentés: Köszönjük, mi nem kérünk ezekből a hárombetűs csodákból, mi a gyakorlatban oldjuk meg ezeket a dolgokat. Mindből van képesítésem, tudom, miről beszélek!
Súlyos hiba2: Azt hinni a fejlesztő rendszerekről, hogy afféle hárombetűs csodák, amik csak elméletben hangzanak jól, de a gyakorlatban nem működnek, tiszta struccpolitika. Ha valaki veszi a fáradtságot és meglátogat több tucat – jó fejlesztéseket megvalósító – hazai vállalatot, vagy multicég hazai gyáregységét, garantáltan meg fog változni a véleménye! A versenytársak kulisszatitkaiba – az ő engedélyükkel – belesni egyébként is izgalmas lehetőség.
Kijelentés: Köszönjük, nem érdekel bennünket karbantartási szoftver, van a vállalatirányítási rendszerünknek karbantartási modulja, de azt sem használjuk, mert nekünk nincs erre időnk!
Súlyos hiba3: Feltehetően a gyenge hatékonyság miatt, vagy a túlságosan lecsökkentett létszám miatt, folytonos az időzavar – jellemző a tűzoltó jellegű karbantartás -, de nem érnek rá kiutat keresni a problémákból! Ördögi kör, amelyből kitörni csak nyitott, a hatékonyabb munkamódszerekre fogékony hozzáállással lehet!
Kijelentés: Köszönjük, mi már nem ezt az elavult 5 pilléres modellt alkalmazzuk, mi már a nyolcpilléres modellünket is készülünk egy tizenkét pilléresre lecserélni. Mi élen járunk a fejlesztésben ezért mindig a legmodernebb elveket vesszük át, így nekünk Önök aligha tudnak újat mutatni!
Súlyos hiba4: A kijelentést tevő talán nem is tudja, van-e különbség az egyes megközelítések között, hiszen úgy tűnik, nem a szakmai tartalom, hanem a divat diktál! Ami máshol a „menő” azt veszik át, tetszik, vagy sem, hatásos, vagy sem, azt kell alkalmazni! Továbbá ne feledjük a keletiek gondolkodását, az a nap, amelyik úgy telik el, hogy semmilyen problémát sem találtunk, a hanyatlás kezdete. (ha a kijelentést tevőnk tudná, hogy 16 pilléres fejlesztő rendszert is mutattak már be – vetítővásznon – akkor vajon, hogyan ítélné meg saját eredményét? Elavult?)
Kijelentés: Köszönjük, de addig nem indítunk fejlesztési projektet, amíg nem kapunk garanciát arra, hogy az XYZ mutatónk pl. 8%-kal emelkedni fog az Önök munkája nyomán.
Súlyos hiba5: A kijelentés azt a gondolatot tükrözi, mintha úgy érezné az illető, hogy csak a külső támogató tartozik felelősséggel egy fejlesztési folyamatért, a cég részéről semmilyen elköteleződés az erőfeszítések mellett nem szükséges.
Kijelentés: Én személy szerint hasznosnak tartom az új ismereteket, de hogy a cég most ilyesmire nem fog áldozni az biztos!
Súlyos hiba6: Manapság, amikor az egy éven túl mutató megtérülésű projektek automatikusan a szemétben végzik, őrültség kidobni egy olyan fejlesztési projektet ahol néhány millió forint befektetés árán akárcsak 5% termelési képesség növekedést lehet elérni! Mindezt fél-egy év alatt! Könnyű kiszámolni, minden cégnél állnak rendelkezésre adatok, hogy csupán néhány százalékos javulás (yieldben, OEE.ben, rendelkezésre állásban, minőségben…stb) több tízmillió forint megtérüléssel kecsegtethet.
Kijelentés: Sajnos nekünk nincs erőforrásunk a team-munkához, mi csak önállóan dolgozni képes embereket alkalmazunk, ezért nálunk ezek a módszerek biztosan nem fognak működni. Nem beszélve arról, hogy most is vannak karbantartási utasítások érvényben azokat kellene inkább betartatni.
Súlyos hiba7: A csapatmunkát időnként az egyéni tehetetlenséggel, az önálló munkára való képtelenséggel azonosítják, de ez súlyos tévedés! A csapatmunka nem a tanácstalan, összezavarodott kollégák röpgyűlése, hanem egy munkamódszer, amely alaposan kidolgozott pszichológiai háttérre támaszkodik – figyelem! – több évtizede már, és fejlődik ma is.
Súlyos hiba8: A végre nem hajtott, de érvényben(?) levő utasításokról valamiért Mark Twain jut eszünkbe: „Időnként elmegyek az orvoshoz és megvizsgáltatom magam, mert az orvos is élni akar. Aztán elmegyek a gyógyszertárba, kiváltom az orvosságot, mert a patikus is élni akar. Aztán a gyógyszert a csatornába öntöm, mert én is élni akarok!”
A hasznos és jó utasítások szinte önmagukat kínálják fel! No persze nem mellékes milyen a tálalás, ez esetben a felhatalmazó bevonással élve, a dolgozókkal együtt kialakított, megfelelő/életszerű/a gyakorlatot is jól tükröző játékszabályokra gondolunk.
Kijelentés: Köszönjük, nekünk elég lesz pár nap képzés, és aztán majd megoldjuk magunk a további fejlesztéseket.
Súlyos hiba9: Súlyos hiba azonosítani egy karbantartás-fejlesztési módszertant, amelyre kidolgozott – több száz egymásra épülő feladatelemet tartalmazó – program áll rendelkezésre, egy néhány napos tantermi elméletieskedéssel.
A képzések nem fejlesztési projektprogramok. A fejlesztések viszont nem „tudhatók le” egy-egy feláldozott hétvége, vagy munkanap árán – mint ahogyan a képzésekről néhányan gondolkodnak. (Valójában a képzések sem!)
Ne keverjük össze a kettőt! A képzéseket az ismeretek és a látókör szélesítésére vegyük igénybe, a fejlesztőrendszert pedig fejlesztési folyamat, projekt megvalósításához.
Valljuk be, a napi feladathegy mellett, el sem képzelhető másképp újabb, párhuzamos feladatok teljesítése, kizárólag csak részletes, határidőket, felelősöket, célokat, elérhető előnyöket tartalmazó, program alapján. Ezt mindig össze kell fognia egy koordinátor személynek, akinek kiemelt feladata, hogy fenntartsa a lendületet és a helyes irányban tartsa a munkát.
Kijelentés: Mi nem akarunk mérőszámokat a karbantartásba! Nem is várják el a felső vezetés részéről, és egyébként is minden, amit tudni kell a szakmáról, vagy a gépekről az a vezetőnk fejében van! Mert ő egy igazi vérbeli szakmai vezető!
Súlyos hiba10: A karbantartás mérhetetlensége, vagy a mérés szükségtelensége tévedés! Azt hinni, ha egy vezető nem áll elő egy témával már nem is érdekli, vagy a kezdeményező készséget elítéli, szintén tévedés. A legtöbb vezető „utálja a kézi vezérlést”! Alkotó, kezdeményező partnereket szeretne, akik képesek őt döntési helyzeteire felkészíteni, információkkal, alternatívákkal, előnyökkel és kételyekkel. A műszaki vezető tényadatokkal egészen biztosan könnyebben meggyőzhető, mint sztorikkal, és elbeszélésekkel. Legfeljebb még nincs arról elegendő információja, milyen módszerekkel mérhető a tevékenység, milyen mérőszámok léteznek, és azok milyen optimális kombinációja adhat tájékoztatást a karbantartási szervezet egészének működési hatékonyságáról. Maga is vakon repül, de biztosan támaszkodna megbízható adatokra!
Kerülje el a karbantartási hatékonyság taposóaknáit!
Amennyiben felkeltettük érdeklődését, kérjük, keresse Fekete Gábor karbantartás fejlesztési csoportvezetőt a +3620/973-2866-os telefonszámon, vagy a gabor.fekete@icgstadium.hu email címen.
